... ahogy a nagymamámtól tanultam.
Gyermekkoromból rengeteg ízre, illatra és hangulatra emlékszem. Mindezt könnyen felidézem, hiszen az óvoda 3 évétől eltekintve sosem ettem menzán, napköziben, csak és kizárólag a szülői házban, ahol 3 generáció élt egymás mellett békében és szeretetben.
Hagyományosan a keddi és pénteki nap ún, tésztás nap volt. Ez azt jelentette, hogy valami tartalmas leves (bab, gulyás, ragu, kolbászos-krumpli... stb) mellé tészta került az asztalra kezdve a lekváros derelyétől a palacsintákon át krumplistésztáig bármi.
Ezt a hagyományt próbálom én is követni, de legalábbis hetente egyszer tésztát készíteni ebédre finom, húsos levessel. Ma, a gyerekek egyik kedvencét készítettem, melyet kakaós cukorral - sosem használok instant, cukrozott kakaóport - tálaltam, de lehet fahéjas,- vagy vaníliás cukorral is tálalni.
5 dl. tej
5-6 evőkanál liszt
3 tojás
1 evőkanál cukor
csipet só
olaj a sütéshez, de én hagyományosan zsírban sütöm
A tejet a cukorral és sóval egy lábasban felteszem forralni. Amikor forr, egyenként hozzákeverem fakanállal a lisztet. Fontos, hogy kanalanként, folyamatos keverés mellett adagoljuk a lisztet. Addig főzzük, amíg sűrű tésztát nem kapunk, ami elválik a lábas oldalától.
Ezután félrehúzzuk a tűzről, és szintén egyenként, fakanállal hozzákeverem a tojásokat. Ezután hagyom kihűlni az egész masszát.
Evőkanállal szaggatom bele a forró és bőséges olajba vagy zsírba és pirulásig sütöm. Papírtörlőre szedem és kakaós cukorral meghintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése